Kosár
Az Ön kosara üres

Nan Shan Bai Mao Cha

Az újdonság romboló ereje

 
Nagyapám nemigen volt fogékony az újdonságokra, addig használt egy dolgot, amíg az neki használt, a végsőkig javítgatta és nemcsak azért, mert szegény volt. Ugyanígy a régi idők keramikusa is funkcionális szolgáltató volt, kevés excentrikus művész lehetősége volt az újításra való vágy kimunkálása. Ma mindenki különbözni akar. A sok különböző egy zajos masszává folyik össze. Mi adja egy tea tárgy lényegét, mitől jó és mitől nem - túl a sajátos esztétikai emlékezeten és vonzódáson, arányokon és anyag szabta lehetőségeken? A kérdésre tudom a választ, de kicsit nagyobb kanyart tennék, megvilágítandó, mi is fedi el a kérdésre adandó válasz lényegét.
 
 

A teákkal, borokkal, és más élvezeti /létszükségleti cikkekkel, mint állandóan megújuló termékekkel is így vagyunk. Egyrészről szeretjük az ismerős, bevált dolgokat, másrészt állandóan készen bennünk a vágy az újdonság iránt. Szép és unalmas az évtizedek óta ismert és vásárolt márka, izgató és csalogató az új felfedezése. A teák esetében ezt fokozza az idő sokszorozó hatása, visszafelé és előre is állandó, lüktető és kipróbálható a változás. Ma kipróbáltam egy hat éve elfeledett sheng puerht és bearanyozta a délutánomat és ugyanaznap gyermeki izgatottsággal bontottam ki az első 2012-es teákat. Megfigyeltem a változást visszafelé és együtt utaztam az árral.

  Várom, hogy érzékelhessem az újat, hogy érezzem, milyen benyomásokkal izgatja az újév új teája az agyamat. Merthogy kétségtelenül van ez a drogszerű élvezet, amivel az új tea megtekeri agyam ki tudja melyik sarkát és képzetek, érzelmek, végső soron pedig nyugalom és izgatottság, élvezet és keserűség turmixával önti el hullámzó belsőmet.

  Ma a világban az információ sodra hatalmasan hömpölygő folyóvá dagadt, a munka, a cselekvések célja, eredménye elvesztette a valaha volt materiális alapokat, sosem látott mértékben szubjektumok, képzetek, vágyak, végső soron fogyasztók termelése folyik. Ebből a szempontból az újdonságok címszó alatt megjelenő új tea iránti vágy, a teaházak és kereskedők újdonság teremtő képessége undorító és ennek a massza folyamnak a része. De van egy végleges, felszabadító és felmentő körülmény, ami megszabadít attól a szörnyű képzettől, hogy én is csupán ennek a vágytermelő gépezetnek vagyok a kicsiny - de kétségtelenül gondolkodó és lelkiismeretes része.

 
 
Ez pedig az a tény, hogy a nagy örömmel, elsőként és még attól is hamarabb bemutatott, fellobogózott újdonságok túlnyomó része semmilyen szempontból sem új. Már réges-rég, akár 1000 éve létező, bejáratott termékeket fedezünk fel és mutatunk be sebbel-lobbal, nagy hanggal. Mi vagyunk csak újak - ideiglenesen. Így van ez most is, amikor egy itthon eddig még be nem mutatott teával köszöntjük 2012 tavaszát Guangxiból, ez tehát echte Újdonság és ősbemutató. Guangxi tartomány Yunnan és Vietnam szomszédja, elsőrangú puerh hamisító piac és nem utolsósorban az említett területek mellett a tea ős-őshazája, mert Guangxi távoli hegyvidékein is fedeztek fel ősi tea erdőket végül, de nem utolsósorban elsőosztályú az érlelt és utóérlelt sötét fekete (hei Cha) teák piacán. De vannak zöld teák is, amik itt születnek, némelyik országos hírű, ilyen a Tan Tang Mao Jian, a Xiang Ya, Yun Feng, a Zhaoping, a Ling Le Bai Mao, a Kai Shan Bai Mao, és az itt bemutatott Nan Shan Bai Mao.
 
 
A Nan Shan Bai Mao   南山白毛 nevéből is kikövetkeztethetően egy havas, barkás, pihés megjelenésű zöld tea, a tartomány középső-keleti hegyekkel tagolt részéről. A tea eredetét, csakúgy, mint a terület gazdag kolostori hagyományát a IX. századra vezetik vissza és tulajdonképpen Kína történelme során mindvégig jelen volt a legjobb teák között, olyannyira, hogy egy XIX század eleji breviárium szerint a kínai tea 24 állandó csillaga között említi, pedig akkor még jó pár mai tea nem létezett. Nyugatra nemigen jutott el eddig, akárcsak a többi Guangxi tea.  A fehér haj mellett már feltárult, de még fiatal törékeny zöld levelek mutatkoznak, emiatt a tea igen törékeny, vigyázva kell hozzányúlni. Illata friss, de sokat sejtetően mély, émelyítő. Fontos ez a finom, csigaszerű sodortsága, ami legtöbbször erő, tartás és gyengéd, kecses jellem párosulásának a jele.
 
 

Az öntet illata túláradó, valóban magával ragadó, de nem virágos, parfümszerű, hanem nagyon egyéni, a tea kinézetétől, az elvárt gyengédségtől is eltér. Hosszú, ez a legjellemzőbb, nem túl illatos, vagy kellemes, ami ízben gyakran vezet hiányos, egyensúlytalan teákhoz. Friss, fülledt levél illat, átható, pézsmaszerű öntet illat után a tea íze egészen érdekes, nem is nagyon leírható. Más teával biztosan nem. Hörpölgetünk, tanácskozunk, aztán aszalt, de inkább sütött gyümölcsökben állapodunk meg, és persze jelen van az örökös zsüritag, a tavaszi zsenge borsó, jelentsen ez bármit is. A tea tartalma 3 felöntésen át mutatja változatos módon az említett gyümölcsöket, utána, frissítő, hígra változik, amivel nem is lenne baj, szeretjük mi azt is, de most a sok élmény után innánk még amolyat.  Egyensúlyt mutató, érdekes, sajátos karakterű tea, friss tavaszi élménnyel, mint görög fehér bor, a vörösök versenyében.

  Az újdonság iránti éhségünket tehát maximálisan kiszolgálta, de mi lesz a kerámiával? A képen látható darab egy szentendrei keramikus műve, eredeti funkciója ismeretlen, nem hinném, hogy teáskannának szánta, talán csak tanulmány, mécses, vagy valami más. Teakészítésre pont olyan érdekes volt, mint amilyen végeredménnyel maga a tea szolgált. A különös új forma kíváncsivá tesz, játszol vele, használod...   De én rövid idő múlva megunom és lerázom magamról ezt a haszontalannak mutatkozó újdonság játékot, mert semmiféle távolba mutató értelme nincs, sem különös érzést nem kölcsönöz, vashegedű ez, pont olyan, nem akar megszólalni. Ami a teából előjött, az az én törődésem műve. Fogom az összes teát, átborítom a kiöntőbe, onnan iszom tovább. Te meg legyél majd valami más, gyertyatartó, vagy tudom is én.  A tea, mint újdonság, rendben, az íves horpadt design teáskanna megbukott.


   Mi hát az első kérdésre a válasz, ha egyáltalán emlékeznek még rá?   Mitől jó egy teakészítésre használt tárgy?  Elvileg bármilyen tárgy, eszköz megfelelő. Hiszen a teáskanna, csésze, bármilyen drága is, csupán egy tartály.  De jó teakészítő tartály csak akkor lesz, ha formája, anyaga, súlya, szerkezete, színe, felülete, dőlésszöge, nyílása, az, ahogy a levél elfér benne (vagy sem), amilyen gyorsan a tea öntete kicsusszanhat belőle (nagyon lényeges), amilyen ízt ad, vagy vesz el a teából, (de még mennyire!), hogy mindezek összeállnak-e eggyé és összeköszönnek-e a teával. A tartály hordozza a teát és megfelelő pillanatban egy lesz vele.

Innen folytatjuk,
újra és újra,
és tovább.  


A szentendrei keramikust barátsággal üdvözlöm.
Nan Shan !

 
Alkonyatkor, türelmetlenül